A magyar kormány kerítést épített a szerb határra,mert megakarják akadályozni a migrációt Magyarországon keresztül.A legutóbbi határozat szerint a magyar-román határra fog építeni kerítést a magyar kormány.Egyre feszültebb lett a magyar-román viszony.A magyar kormány intézkedéseivel több kormány idegein játszik.Több százezer magyar dolgozik nyugati országokban,mert nagyobb fizetést és elismerést kap.Sok magyar emigrált Magyarországról a xx. században.Jogos volt az emigrálás? Döntse el az olvasó' Idézetek az egyik cikkből :
A tengerentúlra való kivándorlás folyamatába Európa egyes régiói különböző időszakokban és eltérő gyakorisággal kapcsolódtak be. A tömeges kivándorlás Magyarországról az Amerikai Egyesült Államokba az 1880-as években kezdődött, 1905–1907 között tetőzött, majd az I. világháború kezdetéig csökkent. A vándorlás nagyságrendje kapcsolatba hozható Magyarország gazdasági fejlődésének jellegzetességeivel, ciklusai pedig {II-219.} összefüggenek az amerikai konjunkturális hullámokkal. A kivándorlásra vonatkozóan háromféle statisztikai adat áll rendelkezésünkre: a kibocsátó országok kimutatásai, az európai kikötővárosok feljegyzései, valamint a befogadó országok adatai.
A három adatforrás közül a fogadó országok adatai tekinthetők a leghitelesebbnek. Ezek szerint 1871–1913 között 1 815 117 magyarországi bevándorlót regisztráltak. Jelentős mértékű visszavándorlás kísérte a kivándorlás folyamatát. A többszöri oda-vissza hajózások miatt a kivándorlók tényleges száma 1,2–1,3 millióra tehető. Magyarországról a tengerentúlra többségében az erejük teljében lévő, 30 éven aluliak vándoroltak. Túlnyomó többségük az agrárnépességből került ki. A nagy útra azonban először nem parasztok vállalkoztak, hanem az iparosok, kereskedők és bányászok. A századforduló után már a mezőgazdasági napszámosréteg került túlsúlyba. A kivándorlók több mint 2/3-a nem magyar, hanem más nemzetiségű volt. A kivándorlás indítékai rendkívül sokrétűek. A legfontosabb közülük a mezőgazdaságban dolgozók viszonylagos túlnépesedettsége, a szélsőséges birtokmegoszlás miatti munkanélküliség-nincstelenség, valamint az a tény, hogy a hirtelen felduzzadó mezőgazdasági népfelesleget, az egyébként gyorsan fejlődő ipart, nem volt képes felszívni. A kivándorlást a magyar állam nem hátráltatta, de az illegális kivándorlást akadályozta. A fő kivándorlási régiót az ország ÉK-i részén fekvő nyolc vármegye alkotta: Sáros, Szepes, Zemplén, Abaúj-Torna, Bereg, Borsod, Gömör-Kishont és Ung vármegyék. Kisebb kivándorlási gócok voltak még Veszprém, Torontál, Szabolcs, Szatmár, Modrus-Fiume és Zágráb vármegyék, továbbá Dél-Erdély.
A kivándorlás a helyi és időleges munkaerőzavaroktól eltekintve nem idézett elő gazdasági válságot, hiszen a „felesleges” munkaerő áramlott ki. Társadalmi hatásaként pedig feltételezhetően csökkent a társadalmi feszültségek kiéleződésének veszélye és a világot látott hazatérők egy újfajta szemlélet, gondolkodásmód és értékrend csíráit vethették el a széles néptömegek körében.
1920–1928 között összesen 28 454 személy vándorolt ki Magyarországról az Amerikai Egyesült Államokba. A gazdasági világválság éveiben a nemzetközi {II-220.} migráció minimálisra csökkent, az 1930-as években pedig mindössze 5739 fő vándorolt ki.
A tengerentúli kivándorlás egyre inkább Kanada felé tolódott el. A trianoni békeszerződés (1920) utáni két évtizedben 37 ezerrel növekedett a kanadai magyarság lélekszáma, amely 1910-ben mintegy 12 ezer fő volt. Megemlítendő, hogy a magyar ipari dolgozók viszonylag nagyobb számban keresték fel Franciaországot és Belgiumot, majd főként az 1930-as évek második felétől Németország vált a határokat átszelő időszakos szezonális vándorlások egyik centrumává.
Az 1920–1924 közötti években kb. 350 ezer magyar vándorolt-menekült az elcsatolt területekről a trianoni országba. Főként az államapparátus tagjai, értelmiségiek és a középosztály különböző csoportjai, családjukkal együtt. A több hullámban, különböző időkben érkezők elhelyezéséről, jogvédelméről, szociális ellátásáról, munkalehetőségeik megszervezéséről kellett intézkedni. A menekült magyarokról való gondoskodás azonban eltért a segítség „hagyományos” formáitól, hiszen magyarok voltak. A feladat megoldását a Belügyminisztériumra (BM) bízták. A letelepítés végrehajtásában kiemelt szerepet kaptak a helyhatóságok. Az 1920-as évek legelején komoly nehézséget jelentett a lakáshoz juttatásuk. Budapesten évekig működött az a „vagonváros”, ahol a menekültek éltek vasúti kocsikban.
A II. világháború magyarországi harcai következtében közel 300 ezer magyar állampolgár sodródott Ausztriába és Németországba, akik közül 1946-ban – a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével – kb. 260 ezren, zárt szállítmányban vagy egyenként hazatértek.
Az 1956. október 23-án Budapesten kitört forradalom és szabadságharc idején {II-223.} és leverését követően közel 200 ezer ember hagyta el az országot. A számba vett külföldre távozottak több mint a fele budapesti lakos, kétharmaduk férfi. A férfiak több mint 3/4-e a fiatalabb munkaképes korúakhoz (15–39 éves) tartozott. Elsősorban nőtlenek és hajadonok vándoroltak ki (59%). A távozó keresők közül csak 7% dolgozott a mezőgazdaságban. Száz egyetemi és főiskolai hallgató közül átlagosan 11 kereste külföldön a boldogulását.
Teljes cikk : mek.oszk.hu
Utolsó kommentek