Egy hete Charles Gati javaslatokat tett az Egyesült Államoknak Orbán Viktor megfékezésére. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének korábbi néppárti frakcióvezetője most visszaszól az amerikai politológusnak - írja a válasz.hu.
Most befutott szerkesztőségünkbe egy Gatinak szánt válasz, melynek szerzője Luca Volontè olasz kereszténydemokrata politikus, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének korábbi néppárti frakcióvezetője. Az alábbiakban az ő írását olvashatják:
Luca Volontè
Talán valóban úgy történt, ahogy Charles Gati állítja a The American Interest folyóiratban augusztus 7-én megjelent írásában, hogy Orbán miniszterelnök 1998-as washingtoni látogatásán meleg szavakkal emlékezett meg róla: „mindent, amit a mai politikáról és a történelemről tudok, Gati professzortól tanultam”. Az elmúlt napokban világossá vált, hogy a nagyrabecsülés nem kölcsönös. Talán Charles Gati elmulasztotta végigolvasni Orbán 2014. július 26-i beszédét, amelyet a romániai magyar közösség rendezvényén elmondott, mert cikkében több a vélemény, mint az idézet, a sértettség, mint az elemzés, a személyeskedő kritika, mint a konstruktív reflexió.
A szöveg, amely miatt Orbánt támadják, élőszóban a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen hangzott el, és később angolul is megjelent a miniszterelnök honlapján.
Kevés újságíró és kritikus rendelkezik a Thomas Jefferson által elvárt erényekkel, és bizonyára még kevesebben olvasták közülük a magyar miniszterelnök beszédét. Hogy egy egyszerű és világos példát mondjak: Orbán miniszterelnök egyszer sem dicsérte a diktatórikus rezsimeket, ahogy nem korrekt azt sugallni, hogy Magyarország az ukrajnai vagy romániai magyarlakta területek birtokba vételére készül, miként Putyin tette a Krím-félszigettel.
 |
|
Charles Gati |
|
Fotó: MTI |
Gati határozott fellépést vár el az Egyesült Államoktól és az Európai Uniótól, mivel feltételezi, hogy Orbán a demokratikus értékrend ellensége. Honnan származik ez az aggodalom? A választások eredményére nem alapozhatja, hiszen a magyar nép teljesen nyílt és demokratikus módon Orbánt és kormánykoalícióját bízta meg az ország irányításával. Nem hivatkozhat a kompetens nemzetközi szervezetek véleményére sem. Talán inkább valamiféle nehezen érthető bosszúságból származik, hogy Magyarország sikeresen megvédte új alkotmányát a megalapozatlan és bizarr bírálatokkal szemben (ez az alkotmány hitet tesz az élet, a család és a társadalmi szabadság általános emberi és keresztény értékei mellett), az elmúlt években nem engedett az IMF és a trojka nyomásának, sőt legutóbb megint kétharmados többséggel erősítette meg a kormánykoalíció mandátumát. Talán ez a probléma?
Ami a demokratikus értékeket illeti, Magyarországot semmilyen nemzetközi szervezet nem vonta megfigyelés alá. Orbán is megerősítette július 26-án: „A 2010-es választás értelmezése – különösen a 2014-es választási siker fényében – vállalhatóan hangozhat úgy, hogy a nagy világversenyben, amely a legversenyképesebb állam megteremtésének érdekében zajlik, azt várják el a magyar polgárok a magyar vezetőktől, hogy találják meg, dolgozzák ki, kovácsolják ki azt az új magyar államszerveződést, amely a liberális állam és a liberális demokrácia korszaka után – persze a kereszténység, a szabadság, az emberi jogok értékeit tiszteletben tartva – ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget, és azokat az el nem végzett munkákat, be nem tartott kötelezettségeket, amelyeket fölsoroltam, elvégzi és tiszteletben tartja.”
Tehát miről beszélünk egyáltalán? Nem szeretnék azon töprengeni, hogy az Orbánt ért mostani bírálatok csupán a szokásos válaszreakciók a legutóbbi magyarországi EP-választásokon elszenvedett szocialista és liberális vereségre (a vesztes politikai erők több vezetője látogatást tett az amerikai kormánynál, hogy a választási kampányban támogatást szerezzen). Egy pillanatra sem szeretném feltételezni, hogy az amerikai sajtóvita valójában a magyar atomerőmű rekonstrukciójáról szóló Orbán–Putyin-megállapodás következménye. Ha Amerikából szállítanánk palagázt Magyarországra, százszor többe kerülne a magyar népnek.
 |
|
Luca Volonté |
|
Fotó: AFP |
A demokrácia korróziójáról és romlásáról folytatott vitának már Abraham Lincoln jelentős őrszeme és mestere volt. Senki nem állíthatja, hogy a globalizáció nem taszította mély válságba, és nem kérdőjelezte meg a klasszikus liberális demokrácia eszméjét. A világ vezető politikusai mindent megtesznek, hogy e kihívásra választ találjanak. Ennek nyilvánvaló bizonyítéka a G8/G20 csoport számtalan kemény hangú, mégis alapvetően hatástalan deklarációja 2007-től napjainkig.
Orbán csupán arra emlékeztetett, hogy a harmadik válságkorszak – az elmúlt század két világháborúja után a 2008-as pénzügyi, ökológiai és morális krízis – időszakában nem lehet megkerülni a kérdést, hogy mit tartogat a jövő Magyarország számára, és hogyan őrizhető meg polgárainak jóléte? Ezt a kérdést minden jó miniszterelnöknek fel kellene tennie, és keresnie kellene a kormánya és országa számára elfogadható válaszokat. Feltétlenül az elvadult szabadpiac elvére (az ultraliberalizmusra) kell a demokráciát alapozni? A hosszú európai hagyomány és nem kevés amerikai elemző is kétségbe vonja, hogy ez a liberális dogma a demokrácia egyetlen lehetséges fundamentuma. Mintha megfeledkezne Michael Novak és az egész keresztényszociális gondolatkör gazdag hagyatékáról. A tisztán a piaci alapú demokrácia – ellentétben a piac, a vallási gyökerek, a társadalmi szabadság és a hatalmi ágak szétválasztásának modelljére épülő demokráciával – rövid idő alatt olyan helyzetet teremt, amelyben a legerősebb diktálja a törvényt.
Talán tévedett Orbán, amikor az Egyesült Államokat, a jelenlegi elnököt és Nagy-Britanniát nevezte az elmúlt hat évben megkérdőjeleződött „liberális” demokrácia legfőbb előmozdítóinak? Lehetséges, de cáfolhatatlan tény, hogy a spekulációs és pénzügyi válság az említett országokból indult ki, és mostanáig semmilyen valódi, hatékony ellenszert nem találtak, hogy megakadályozzák pusztító hatásainak továbbgyűrűzését. Cáfolhatatlan tény továbbá, hogy a demokrácia buzgó fegyveres exportja a Földközi-tenger térségének arab országaiba Líbiától Szíriáig tragikus tévedésnek bizonyult mind az érintett népek, mind szomszédaik számára.
Tény, nem több mint egyszerű tény, hogy a BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika), valamint több más ázsiai ország gazdasága és életszínvonala növekszik, és tény az is, Gati professzor Kínával szembeni kritikája igen gyenge lábakon áll, mivel éppen Kína és az arab országok birtokolják az amerikai államadósság nagyobb részét. Még ki sem tértem a tanácsokra, amelyekkel a rangos újságok az amerikai kormányt és az Európai Uniót ellátták. Minden tiszteletem a neves publicistáké, de véleményükkel a legkevésbé sem tudok egyetérteni. Ha az EU vagy az Egyesült Államok vitába akar keveredni Magyarországgal, és teljesen nevetségessé akarná tenni magát – nem hiszem, hogy ez történne – kövessék csak Gati professzor javaslatait, szüntessék meg a követségeiket, zárják ki Magyarországot az unióból és így tovább.
Ha kritizálni akarjuk Orbán július 26-i beszédét az előttünk álló kihívásokról, és reflektálni akarunk a liberális demokrácia régi eszméjének ellentmondásaira, megfontolva, hogyan lehetne az elért jót megőrizve megújítani, s nap mint nap tapasztalható hiányosságait korrigálni (például a parlamenti többség zsarnoki hatalmára, a népszavazási eredményeket mellőző bírókra, a jogszabályokat kijátszó kreatív igazságszolgáltatásra, a végrehajtó hatalom központosító szándékaira, az új etatizmusra, az „arab tavasz” népirtásokba torkolló háborúira, az egész világra jellemző instabilitásra gondolok), kötelességünk, hogy őszinték és komolyak legyünk. Ezzel tartozunk magunknak, országaink jövőjének és a demokrácia eszméjének. Ezért kérem, ne törődjünk a sok frusztrált nagykövetjelölt ambícióival, hiszen az Egyesült Államokban ez a hivatal mostanra az LMBT-lobbié lett, inkább térjünk vissza az előttünk álló század kihívásaira, mert komolyan vehető megoldásokra van szükség, nem felületes sértődöttségre. A világ megváltozott, tele van lehetőségekkel, de veszélyekkel is, és nekünk gondolkodnunk kell a változás irányán. Attól még, hogy valaki gyorsan és elegánsan fut, nem biztos, hogy a helyes utat választotta; csak nehogy együtt zuhanjunk a szakadékba.
Forrás : valasz.hu
Utolsó kommentek