Tapssal és felállva fogadták Orbán Viktort, a nemzet miniszterelnökét, Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökét és Németh Zsoltot, Tusványos egyik alapító atyját, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökét a huszonötödik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor július 26-i záró eseményén.
A tusnádfürdői találkozón megjelent neves kárpát-medencei személyiségeket Németh Zsolt köszöntötte, majd átadta a szót Orbán Viktornak, aki arra a fordulatra hívta fel a figyelmet, ami számára annak a bizonyságát jelenti, hogy a politikában mégis létezik morális egyensúly. Az országgyűlési választáson a polgári és keresztény nemzeti erők kétharmados többségéhez szükséges egyik – egyesek szerint első, mások szerint utolsó – mandátumát ugyanis éppen azoknak a határon túliaknak a szavazatai jelentették, akik a tíz évvel ezelőtti, 2004. december 5-i ügydöntő népszavazáson nem kapták meg a honosítási eljárás lehetőségét.
A miniszterelnök szerint a rendszerváltás az az élmény, amihez mindent viszonyítunk, rendkívül hasznos tapasztalat, de többé nem tekinthetünk rá referenciapontként. Jóval inkább a tapasztalatok tárházaként funkcionálhat, mint a jövőről való gondolkodás kiindulópontjaként. Időközben ugyanis hasonló változások zajlottak le, amelyek a korábbi, sokkal nyilvánvalóbb, egyik napról a másikra bekövetkező változásokkal ellentétben rejtve maradtak a szemünk előtt. Az első és második világháború átalakulásai (Trianon következményei és az országban maradt szovjetek), illetve az 1990-es események (a berlini fal leomlása), sokkal tisztábban érzékelhető folyamatok voltak. Ma a váltás nem olyan éles: a tudás – hogy az a világ, amiben ma élünk, egészen más, mint ami 2006-ban volt – lassan ereszkedik le ránk. A miniszterelnök számos amerikai és brit példát, a közéletben elhangzott kijelentést hozott fel olyan példaként, amelyre odafigyelve és azokat értelmezve észrevehetjük a körülöttünk zajló átalakulást.
A változást mutatja az is, hogy míg korábban az volt a legfontosabb, hogy megmondjuk, mitől versenyképes egy nemzet, ma már az, hogy meghatározzuk, kitaláljuk azt az államot, azt a közösségszervező formát, ami magában hordozza a nemzetközi versenyképesség potenciálját. Magyarország ennek az új, versenyképes magyar államnak a lehetőségeit keresi. A megvalósításhoz azonban bátran ki kell mondani, egy demokrácia nem feltétlenül liberális. Az eddig ismert három államszervezeti típus – a nemzeti, a liberális és a jóléti állam – helyett egy munkaalapú államban kell gondolkodni.
Az utóbbi két évtized Magyarországa arra – az amúgy intellektuálisan vonzó elgondolásra –épített, hogy „mindent szabad megcselekedni, ami más szabadságát nem korlátozza” – hangsúlyozta Orbán Viktor. De ki mondja meg, hogy mikor korlátozzák a szabadságunkat? Valakinek ebben a kérdésben döntenie kell, eddig pedig mindig az volt a tendencia, hogy az erősebbnek volt igaza. A kisebb gazdasági erővel rendelkezők napi életélményként tapasztalták meg ezt a jelenséget. A szemléletet az egyének közötti párbeszédben érdemes arra az elvre lecserélni, hogy „amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt mással”. Az egyén-társadalom viszonyában a liberális demokrácia képtelen volt a közösségi vagyon védelmére, vitatta a nemzeti érdekeket, a világban élő magyarok összetartozását, nem óvta meg a családokat az eladósodástól és az adósrabszolgaságtól. Ahhoz, hogy egy olyan állam jöjjön létre, amiben az egyének személyes munkája és érdeke egységet alkot a közösség és a nemzet érdekével, a magyar vezetőknek ki kell találni azt az államszerkezetet, ami ismét nemzetközileg versenyképessé teszi az országot.
A miniszterelnök két akadályt említett ennek a típusú államszerkezetnek a létrehozásához vezető úton. Egyrészt észre kell vennünk a magyarországi civil világ sajátos képét. A civilek általában saját lábukon álló, alulról önerővel szerveződő csoportokba tömörülnek, de Magyarországon olyan külföldiek által fizetett politikai aktivistákkal állunk szemben, akik befolyást kívánnak gyakorolni a magyar államérdekekre. Az ilyen szerveződések nyomon követésére hoztak létre egy bizottságot a magyar parlamentben.
A másik kérdés az Európai Unió és Magyarország közötti pénzügyi szerződést érinti. Az európai uniós források fölött ugyanis eddig olyanok rendelkeztek, akiket mások fizettek. Változásként bevezették, hogy az EU-s pénzek fölött olyanok rendelkezzenek, akik magyar alkalmazásban vannak. Fizetésük és juttatásaik szabályozása is megtörtént.
Az előttünk álló helyzettől ne féljünk, mert abban esély és lehetőség is rejlik arra vonatkozóan, hogy bátorsággal és előrelátó gondolkodással eljöjjön a mi időnk – bíztatta hallgatóságát Orbán Viktor.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a miniszterelnök gondolatait folytatva úgy fogalmazott, a magyarországi választások által megtörtént a teljes mértékű korrekciója annak a trianoni típusú kisiklásnak, aminek tíz évvel ezelőtt, 2004-ben – a már említett népszavazás alkalmával – lehettünk tanúi. Kiemelte azonban, az autonómia tekintetében nincs okunk derűlátásra akkor, amikor – sok más magyar szórványhoz hasonlóan – megszűnőben van a nagyszebeni magyar nyelvű oktatás, amikor az asszimiláció és kivándorlás kártékony következményei érzékelhetőek, amikor folyamatosan zajlik Székelyföld gyarmatosítása. Még mindig a kezdeteknél tartunk, pedig nincs újabb huszonöt évünk a cselekvésre, nincs időnk a halogatásra, a fogadkozásra és az álmodozásra.
Bebizonyosodott, hogy a ránk kényszerített hagyományos kisebbségpolitika, az európai normák és az egyéni jogokra való hivatkozás a magyarok esetében nem járt eredménnyel. Egyedül az önrendelkezés teljes kivívása hozhat jövőt és felemelkedést. Magyarország és a nemzetrészek elszántságával és politikai akaratával felállhatunk a poszttrianoni és posztkommunista legyöngült állapotunkból. A rendszerváltozást nem csak nekünk kell folytatnunk és befejeznünk, hanem Romániában és az Európai Unióban is szükség volna olyan – a Magyarországon 2010 és 2014 óta zajló – második rendszerváltásra, ami nem csak ideológiai, de nemzetpolitikai szinten is végbemegy.
A rendszerváltáshoz azonban párbeszédre van szükség: a bálványosi folyamathoz hasonló magyar-román és magyar-magyar párbeszédre. Tőkés László szerint Romániában még nem alakult ki a párbeszéd kultúrája és ugyanígy elzárkóznak az RMDSZ vezetői, akik a meghívás ellenére felsővezetői szinten, szervezetten maradtak távol a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábortól. A jövőben senki sem térhet ki a párbeszéd elől – szólította fel a távolmaradókat Tőkés László. Az összefogást sürgetve azzal zárta beszédét: ahhoz, hogy komolyan vegyenek bennünket, egységesítenünk kell autonómiapolitikánkat.
Forrás : tusvanyos,ro
Utolsó kommentek