Az utolsó lengyel kommunista vezető hosszú betegség után 90 éves korában érte a halál.
Meghalt Wojciech Jaruzelski tábornok. Az utolsó lengyel kommunista vezetőt hosszú betegség után 90 éves korában érte a halál - jelentette a BBC vasárnap lengyel sajtóközlésre hivatkozva.
A kommunizmus bukása után Jaruzelski volt az első lengyel elnök, akit az 1989. június 4-én megtartott részben szabad választásokon választottak meg.
Halálhírét Aleksander Kwasniewski volt lengyel elnök tudatta a PAP lengyel hírügynökséggel vasárnap.
Jaruzelski - aki a kommunista Lengyelországban a fegyveres erők főparancsnoka és védelmi miniszter volt, betöltötte a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) vezetői posztját is - 1981-ben hadiállapotot hirdetett ki, hogy elfojtsák a demokráciát követelő Szolidaritás független szakszervezet által ihletett országos tiltakozásokat (a hadiállapotot csak 1983-ban oldották fel).
Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:
A kelet-lengyelországi földbirtokos családból származó Jaruzelski Kurówban született 1923. július 6-án. A második világháború kitörésekor a megszálló szovjet csapatok elől a család Litvániába menekült, de amikor a Baltikum is szovjet uralom alá került, Szibériába deportálták őket, apja nem sokkal szabadulásuk után halt meg. A fiatal Jaruzelskit a Szovjetunió elleni német támadást követően besorozták, 1943-tól szolgált a szovjet területen létrehozott lengyel hadseregben. Részt vett Varsó felszabadításában, a németországi harcokban, a háború után a lengyelországi illegális fegyveres csoportok felszámolásában. 1947-ben lépett be a kommunista pártba, amely 1948-tól viselte a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) nevet. Az 1940-es évek második felétől a hadsereg törzskarában töltött be különböző funkciókat, s alig 33 évesen, 1956-ban felvarrhatta első tábornoki csillagát, amikor dandártábornokká léptették elő.
Wojciech Jaruzelski. Forrás : en.wikipedia.org
1960-ban a hadsereg politikai főcsoportfőnökévé, két év múlva nemzetvédelmi miniszterhelyettessé nevezték ki. 1964-ben bekerült a LEMP Központi Bizottságába, 1965-ben lett vezérkari főnök, 1968-ban nemzetvédelmi miniszter, 1970-ben a LEMP Politikai Bizottságának póttagja, 1971-ben teljes jogú tagja. Minisztersége idején zajlottak az 1970-es tengermelléki munkástüntetések, amelyeket a hatalom több tucatnyi halottat követelő sortüzekkel vert le.
Jaruzelskit 1980-ban, az újabb munkástiltakozások kirobbanása, a Szolidaritás független szakszervezet létrejötte, a társadalmi-politikai válság kiéleződése idején a párton belüli mérsékelt reformszárny prominensei közé sorolták. 1981 februárjában lett miniszterelnök, de megtartotta a nemzetvédelmi miniszteri posztot is, az év nyarán tartott rendkívüli pártkongresszuson túlélte a nagyarányú tisztújítást, sőt őt választották be a legtöbb szavazattal a Központi Bizottságba és a Politikai Bizottságba. 1981 őszén, amikor a szovjet vezetés és a LEMP konzervatív szárnyának nyomására Stanislaw Kania első titkárnak mennie kellett, a Központi Bizottság őt választotta meg utódjának.
1981. december 13-án Jaruzelski vezetésével alakult meg a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa (NMKT), amely még aznap kihirdette az országban a hadiállapotot; a döntést Jaruzelski jelentette be. A lengyeleket sokkoló intézkedést később azzal indokolta, hogy így kívánták elejét venni az 1956-os magyarországihoz és az 1968-as csehszlovákiaihoz hasonló szovjet fegyveres beavatkozásnak. Katonai cenzúrát, kijárási tilalmat vezettek be, több mint tízezer embert internáltak, köztük az ellenzék legfontosabb vezetőit, élükön Lech Walesával, a Szolidaritás szakszervezet elnökével. A Szolidaritás és a legmakacsabb, ellenzéki beállítottságú társadalmi és értelmiségi szervezetek (Írószövetség, Újságíró Szövetség, Színész Szövetség) működését felfüggesztették, igyekeztek azokat a hatalomhoz lojális szervezetekkel helyettesíteni. A több tucat emberéletet is követelő hadiállapotot 1982-ben felfüggesztették, majd 1983 nyarán megszüntették, s feloszlatták a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsát. Jaruzelski 1983-1990 között az Országos Honvédelmi Bizottság elnöke, egyben - háború esetén - a Lengyel Köztársaság Fegyveres Erőinek főparancsnoka is volt.
A nemzetvédelmi miniszteri tisztségről 1983-ban lemondott, a miniszterelnöki hivatalt azonban 1985-ig betöltötte, ezután az Államtanács, a kollektív államfői testület elnöke volt.
A lengyel vezetés, miután többé-kevésbé pacifikálta a belső viszonyokat, belefogott a gazdasági és intézményi átalakításokba, amelyek a későbbi politikai reformok csírái lettek. 1988-ban - az 1980-ashoz fogható újabb politikai válság idején - Jaruzelski tárgyalásokat kezdeményezett a még mindig törvényen kívül működő Szolidaritás vezetőivel, és keresztülvitte a LEMP vezetésében, hogy a párt a demokratikus átalakulás érdekében - a szocialista országokban elsőként - feladjon hatalmi monopóliumából. 1989 júliusa és 1990 decembere között ő töltötte be az újonnan létrehozott köztársasági elnöki tisztséget, majd 1991. január 30-én nyugállományba vonult.
A lengyelországi rendszerváltozást követően, 1995-ben az 1970-es tengermelléki munkástüntetések letörése miatt, majd 2006-ban az 1981-es hadiállapot bevezetése és a Szolidaritás felfüggesztése miatt is vádat emeltek ellene. Az eljárásokat, amelyek során Jaruzelski végig ártatlannak vallotta magát, súlyos, a nyirokrendszer sejtjeiből kiinduló daganatos betegsége miatt 2011 nyarán felfüggesztették, ügyét elkülönítették vádlott-társaiétól. A kemoterápiával kezelt, beteg politikus rendszeres kórházi kezelésre szorult, 2012 decemberében súlyos állapotban vitték az intenzív osztályra, május elején pedig megműtötték; az operáció részleteit nem közölték. Érdekes pillanat volt, amikor 2011-ben a varsói katonai kórházban kezelt Jaruzelskit Walesa meglátogatta, s jó egészséget kívánt neki.
Wojciech Jaruzelski. Forrás : en.wikipedia.org
Jaruzelski személye, tettei megítélése máig megosztja a lengyel társadalmat. Sokan a demokratikus mozgalmak letörőjét, a kommunista rendszer jelképét látják benne, mások azonban a hazafit, aki egy kiélezett helyzetben kényszerült súlyos döntések meghozatalára. A hadiállapot bevezetését egy 2011 decemberében végzett felmérés szerint a lengyelek 47 százaléka tartotta indokoltnak, 31 százalék volt ellenkező véleményen és 22 százalék nem tudott véleményt formálni a kérdésről.
Történész: ellentmondásos Wojciech Jaruzelski megítélése
Rendkívül ellentmondásos Wojciech Jaruzelski lengyel állampárti politikus megítélése, de a lengyel közvélemény a nyolcvanas évek végi lépései miatt ma már kedvezőbben vélekedik róla - mondta Tischler János történész, a Varsói Magyar Kulturális Intézet vezetője vasárnap az MTI-nek.
Tischler János emlékeztetett: Wojciech Jaruzelski 1923-ban született, így a 20. század, az egyik legváltozatosabb történelmi korszak sok fontos eseményét, időszakát élte át. Alakjának mai megítélése más, mint tíz-húsz ével korábban lett volna, ugyanis sok életrajzi adata - különösen az 1968 előtti időszakból származók - csak a kilencvenes, sőt a kétezres években derültek ki - mondta. Utalt arra: az is csak később látott napvilágot, hogy Jaruzelski a második világháború után, 1945 és 1947 között a szovjet katonai elhárításnak dolgozott.
A szakértő kiemelte: Jaruzelskiről inkább azzal kapcsolatban szoktak beszélni, hogy 1981 végén bevezette a hadiállapotot. Jaruzelski, aki abban az időben már egy személyben volt miniszterelnök és a lengyel kommunista párt első titkára, ezzel betiltotta a csaknem tízmillió tagot számláló Szolidaritás szervezetet, amely több demokráciát követelt - idézte fel. Megjegyezte, hogy Jaruzelski ezzel a lépéssel megmentette a szétesőben lévő kommunista rendszert Lengyelországban.
Mint mondta, a mai napig tart a vita arról, hogy ezzel az intézkedéssel megelőzött-e egy esetleges szovjet beavatkozást. A ma rendelkezésre álló dokumentumok alapján szinte bizonyosnak látszik, hogy a Szovjetunió nem akart fegyverrel beavatkozni, viszont amikor Jaruzelski meghozta a döntését, nem biztos, hogy ő is így látta az akkori információk alapján - magyarázta.
Tischler János úgy látja, ez a legvitatottabb pont az egykori politikus megítélésében: "magát mentette-e 1981-ben, vagy pedig valóban Lengyelországot igyekezett megkímélni?".
A történész beszélt arról is, hogy a hadiállapot bevezetése után néhány évvel Jaruzelski rájött arra, nem lehet az országot megreformálni, lassan, de óvatosan nyitni kell az ellenzék, a Szolidaritás felé. Így 1988-ban megindultak a tárgyalások, majd 1989 tavaszán megalakult a lengyel kerekasztal, amely a hatalom békés átadását készítette elő. Jaruzelski példát mutatott arra, hogy "egy olyan diktatórikus párt, mint a kommunista párt rendkívüli helyzetben képes arra, hogy átadja azt a hatalmat, amelyet annak idején erőszakkal és fegyveresen szerzett meg" - mondta.
Hangsúlyozta, Jaruzelski tevékenységének megítélésére ez a kettős értékelés jellemző: hazaáruló volt-e vagy pedig olyan ember, aki bár különböző döntéseket hozott, "de végül is a mérleg abban az értelemben akár pozitív is lehet", hogy amikor felismerte, a rendszer menthetetlen, akkor nem újabb vérontást idézett elő, hanem békésen átadta a hatalmat.
Tischler János szerint a lengyel közvélemény ma már inkább afelé hajlik, hogy 1981-ben a kisebbik rosszat választotta Jaruzelski, és az 1989-1990-es hatalomátadás egyértelműen jó lépés volt. Az emberek mindig a legutóbb történtekre emlékeznek, márpedig a legfrissebb emlék ez az időszak - tette hozzá.
Gorbacsov méltatta a néhai tábornok érdemeit
Mihail Gorbacsov volt szovjet pártfőtitkár kiemelkedő személyiségnek nevezte Wojciech Jaruzelski tábornokot, Lengyelország vasárnap elhunyt kommunista vezetőjét. "Nem egyszerű sors jutott neki, de nagyon sokat tett Lengyelországért" - nyilatkozta az idős orosz politikus. részvétét nyilvánítva Jaruzelski halála miatt.
Mihai Gorbacsov a lengyelországi szükségállapot (1981-1983) feloldását követően, 1985 márciusától állt 5 évig a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) élén, majd 1990. március 15-től 1991. december 25-ig, a Szovjetunió széthullásáig annak elnöke volt.
A Vlagyimir Putyin kemény bírálójaként ismert orosz politikus Wojciech Jaruzelskit, Lengyelország 1989-1990 között volt köztársasági elnökét tisztességes és elvhű embernek jellemezte. "Katona volt, együtt harcolt velünk a fasizmus ellen és mindvégig hű maradt választásához, a szocializmushoz és hű maradt a szovjet emberekkel való barátságához" - emelte ki Gorbacsov. Hozzátette, hogy ő is barátjának tartotta a lengyel tábornokot: "elvbarátok voltunk és barátok a fontos eseményekben".
A volt szovjet pártfőtitkár visszaemlékezve II. János Pál pápával lezajlott egyik találkozójára elmondta, amikor felvetette, hogy szerinte a lengyeleknek szerencséje volt Jaruzelskivel, mert azokban a nehéz időkben nagyon megbízható, komoly és Lengyelország, valamint a béke mellett elkötelezett ember vezette az országukat, a néhai katolikus egyházfő erre csak annyit mondott, hogy neki más a véleménye.
Forrás : hirado.hu
Utolsó kommentek