Megható a család búcsúja Harangozó Teritől, mely Schmuck Andor Facebook oldalán olvasható :
"Még mindig nem hisszük, hogy a hirtelen rádtámadó betegség után szíved örökre megpihent. Nem hisszük, hisz nekünk, a testvéreid gyerekeinek te öröktől fogva léteztél. Te voltál a mi fantasztikus nagynénink!
A Kalocsa melletti Bátyán születtél meg egy földművelő család harmadik gyermekeként. Szorgalmas szüleid nemigen tudtak a három apró gyerektől dolgozni a földeken, ezért a bátyai zárda nővérei vigyáztak rátok: Cicelle és Hiacinta. Ők fedezték fel, hogy milyen szép a hangod! Ezért szerepeltél az ünnepségeken, és a templomi kórusban is énekeltél. Persze, a muzikalitást otthonról hoztad, hisz édesapád gyönyörűen hegedült, édesanyád pedig imádott énekelni népdalokat és egyházi énekeket is. Testvéreid hegedűn és szaxofonon játszottak. Az általános iskolában Dr. Fehér Zoltán volt az énektanárod, aki folyton szerepeltetett. Emlékszel, hogy az apai szigor ellen hogyan védekeztél? Fölmásztál az udvari eperfátokra, és kidaloltad magadból a félelmet, szorongást. A kalocsai gimnáziumi éveid alatt már zongoráztál is, sőt a bátyád zenekarában énekeltél a bálokon.
Budapesti életed úgy kezdődött, hogy fölvettek a KISZ Központi Művészegyüttesének énekkarába. Otthonról egy bőrönddel, 700 Ft-tal, egy üveg zsírral és egy üveg lekvárral indítottak útnak. Dolgoztál és énekeltél. Fábri Edit operaénekesnő pedig csiszolgatta énektudásod, s föl is vettek a konzervatóriumba. Aztán kollégáid – a tudtodon kívül – beneveztek a „Ki mit tud?”-ra. Harmadik lettél, a közönség juttatott be. Innen már egyenes út vezetett a hírnév felé, megkaptad az ORI és a Filharmónia engedélyét is: hivatásos táncdalénekes, előadóművész, virág- és népdalénekes lettél.
Az 1968-as Táncdalfesztiválon két dallal indultál: 2. lettél a Sose fájjon a fejed! cíművel, és megkaptad az előadói díjat is a Még hazakísér dalodért. A Made in Hungaryn vált ismertté a Mindenkinek van egy álma, amit aztán az egész ország énekelt – mind a mai napig. Kislemezen is megjelent, s 3 hónap alatt 380.000-et adtak el belőle. Ez rendkívüli mennyiség volt abban az időben.
A ’60-as évek végén, a ’70-es évek elején indultak külföldi turnéid: Jugoszláviától Kubáig, a Szovjetuniótól az USA-ig, Kanadáig; szinte mindenütt voltál.
Akkor is sokat gondoltál az itthon maradt családtagokra, barátokra, és számtalan jól teleírt képeslapot kaptunk tőled. Sok munkádat nem a díjak özönével jutalmazták, bár neked ez nem is volt fontos, csak a közönség szeretetéért énekeltél. Azért Cannes-ban megkaptad a Márvány trófeát, volt Arany Mikrofon-díjad is, és minden hivatalos elismerésnél fontosabb a több ezer rádiófelvétel, a tucatnyi kislemez, a 2 nagylemez és a CD-k. Játszottál filmekben és színházban is.
A hírnév és a közönséged kényeztető szeretete nem tett beképzeltté. Mindig volt időd a családra és a barátokra. Sosem felejtetted el senkinek sem a névnapját, sem a születésnapját. Dallal köszöntöttél mindenkit. Karácsonykor, ha hazajöttél külföldről, mindig ajándékhegyekkel lepted meg a család apraját, nagyját. Így a legdivatosabb ruhákkal, legszuperebb játékokkal dicsekedhettünk az iskolában. Te meg annak örültél, hogy mi örültünk. Mérhetetlenül nagy szíved volt! A szüleidet olyan túláradó szeretettel imádtad, később gondoztad és ápoltad, ami példa értékű. Az ő haláluk és a nemrég elveszített két testvéred is feldolgozhatatlan űrt hagyott benned. És most te is utánuk mentél… Ugye, most mindannyian ott ültök egy pihe-puha felhőn, lógázzátok a lábatokat, és örökre velünk maradtok, Drága Tercsink?! "
Utolsó kommentek